Hatalmas erő rejlik bennünk, és ha elhiszed, hogy te is meg tudod csinálni, akkor képes vagy rá.

 

Bármi lehetséges. Választhatsz, hogyan éled az életedet, mint ahogy én is választhatok. A napokban olvastam, „a magány nem ott kezdődik, amikor elhagynak, hanem akkor, amikor tudatlanul bezárod a hozzád vezető ajtót”. Igen, valami ilyesmi történt velem is. Nagyon sok baráttól, ismerőstől kerültem messze, akik fontosak voltak, fontosak számomra, de a távolság…-  fogtam rá. Amióta Svédországban élek, a tanulás és a szűk családi élet tölti ki napjaim nagy részét. Nem tudok elég hálás lenni azokért a pillanatokért, amikor együtt lehetünk örömben, bánatban. Theo unokám mindennap megcsillogtatja a lelkem, és hatalmas erőt, jókedvet ajándékoz nekem.

 

Mégis… igen, sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor keresem a megoldást, a még jobbra, még többre. Mert az a hatalmas erő, ami bennem van, különböző késztetésre sarkall. Például festés, virágkötés… El is végeztem rövidebb kurzusokat ahol elsajátítottam az alapokat plusz gazdagíthattam a szókincsemet is. Jó érzés, hogy erre is képes vagyok, merek változtatni.

Miért fontos ez nekem? Mert hiába járok munka után, nem találok megfelelőt, helyesbítve, ők nem találnak engem „megfelelőnek”. Elismerték a diplomáimat, mégis csak a várakozás. Ebben az élethelyzetben kellett egy megoldásnak születnie. S ekkor jött ez a felismerés – miért nem folytatom a már megkezdett utam?

Minden ember küzd valamiért, Te miért küzdesz?

Senki nem tudhatja jobban…

 

 

Hamarosan jövök!

Megosztás a facebookon

Tarthatatlan volt számomra az, hogy csak a nap végén tudjak a skype-on keresztül beszélni a lányaimmal. Rettenetes volt az az egy év, amikor már mindketten nagyon távol voltak. Amikor elérkezett az este, hogy beszámoljunk egymásnak a napi dolgainkról, szinte már odajutottunk, hogy „hááát, ez a nap is olyan volt, mint a többi”.

 

Miért?

 

Mert a fontos helyzetekben távol voltunk egymástól, és amikor már lebonyolódott, nem is volt annyira fontos ezt szóba hozni. Hiányoztak a csillogó szemek, amikor áradoztak, amikor csalódásaikkor velük szomorkodtam, és vigaszt várva tőlem kértek meghallgatást, tanácsot, amikor visszakérdeztek, „és te hogy vagy”?

Tudjátok jól, anyák csak éjjel sírnak, könnyeiket nyelve keresik a megoldást. És jöttek-mentek a gondolatok, oda-vissza, hogy milyen jó lenne…

 

És 2012 júniusában a legidősebb lányom esküvőjére jöttünk, aminek az eredménye, hogy én is maradtam a harmadik legfiatalabb lányommal. Az elején minden nagyon szép, változatos, izgalmas volt, aztán szépen helyére kerültek a dolgok. A lányomnak sikerült beilleszkednie az iskolába, hamar meg tanult beszélni, nagyon jól érzi magát ebben a környezetben. Én…. is elkezdtem tanulni, és ha nem is tartozom a „gyors hajtók” közé, szépen haladok előre. Különféle - nem csak nyelvi - kurzuson vettem részt, hogy színesítsem az amúgy sem egyhangú életemet. Logopédusként csak részben találtam meg a számításaimat, kerestem a lehetőségeket, hogy miként tudnék kiteljesedni.

 

Ha nyitunk az új dolgok felé, új dolgokat ismerünk meg. Ha nem teszünk semmit, maradunk, és marad minden a régiben. Sokszor meg kell válnunk a múlttól, hogy jövőnk lehessen. Időnként egy szemléletváltásra van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az előttünk álló lehetőséget.

„Élj, utazz, kalandozz, örülj, és ne bánkódj!” (Jack Keruac)

 

Hatalmas erő rejlik bennünk, és ha elhiszed, hogy…

 

Hamarosan jövök :)

Megosztás a facebookon

Blogsorozat egészséges életmódról, tapasztalatokról, online üzletépítésemről.

A napokban kerek évfordulóhoz érkezem; harmadik éve élek Svédországban. Három éve, hogy az életem nagy fordulatot vett, amikor változtattam, és úgy döntöttem, megpróbálom. Sokszor hallom vissza a velem egykorúaktól, hogy "á, már késő, úgyis mindegy, majd valamikor máskor"...  Nem mondom, hogy nincsenek olyan pillanatok, amikor ezek közül valamelyik nem fordul meg az én fejemben is, de nem engedem, hogy megmaradjon a gondolataim között. Mikor ezt veszem észre, azt mondom magamban: ez nem Te vagy!

 

Szerencsés alkatnak mondhatom magam, mert nem vagyok egy könnyen feladó típus. Így volt ez a svéd tanulással is, az ittléttel is, és még hosszasan sorolhatnám. De megvan a célom, tudom hogy minden nap miért kelek fel, mit kell elvégeznem a sok feladat mellett, hogyan élvezzem az életet.

 

Szeretem  hazámat, az ott élő rokonaimat, ismerőseimet, de egy olyan élethelyzet alakult ki, hogy...

 

 

Hamarosan jövök! :) 

 

Megosztás a facebookon